Az áhított Cadillac Escalade-től a PrestaRock felépítéséig: 15+ éves utazásom.

Lukrecija Slavinskaitė
2026-06-11

6 min

Az elmúlt pár évben küzdök egy belső konfliktussal kapcsolatban, hogy abbahagytam az írást. Az írás mindig is valami volt, amit imádtam, és alapvetően indította el a karrieremet. De idén, amikor Bulgária napos strandján pihentem, és visszagondoltam 33. születésnapomra, rájöttem, hogy valójában nincs vesztenivalóm. Ahogy azok a TikTok videók mondják, nem számít, hogy mit csinálsz, az emberek vagy kedvelni fognak, vagy nem. Ha gazdag vagy, azt mondják, hogy valamit elloptál. Ha szegény vagy, lustának neveznek és azt mondják, hogy semmit sem értél el az életben.

És abban a pillanatban azt gondoltam, ahogyan Viktor Frankl is írja könyvében, “Az orvos és a lélek”, sok-sok régi naptárlapot téptem le (tudod, azokat a naptárakat, amiken tanácsok voltak, hogy mit ültess vagy hogyan gondozd a kertedet a hátoldalon?). Frankl azt mondja, hogy függetlenül attól, mi történt azon a napon, amikor tépted le azokat a lapokat, örömet kell találnod azoknak a számtalan összegyűjtött lapoknak. És ráébredtem – a történetem még mindig sok szempontból szokatlan. Tele van váratlan fordulatokkal, apró véletlenekkel, amelyek irányt mutattak nekem és segítettek formálni azt, aki ma vagyok.

Egy másik gondolat, ami velem maradt, az a 2020-as LOGIN konferenciáról szól: “Mi bizonyítja, hogy ugyanaz a személy vagy, aki tíz évvel ezelőtt voltál?” Ez filozófiai szempontból érdekes kérdés. Ugyanaz vagyok-e ma, mint tíz évvel ezelőtt? Tizenöt évvel ezelőtt? És ki leszek egy újabb tíz év múlva? De kezdjük az elején…

Mindig is aktív kamasz voltam, sokminden érdekelt – a konspirációelméletektől a filmekig és TV műsorokig. Körülbelül 15-16 évesen nagy álmom volt: tulajdonosa leszek egy Cadillac Escalade-nek. Pontosan az a modell, amit a fenti képen látsz.

Akkor már eldöntöttem, hogy a cégem vezérigazgatója leszek, és megígértem magamnak, hogy megveszem azt az autót, mielőtt betöltöm 18 éves koromat. A valóság kicsit tovább tartott, és bár még mindig nincs meg ez a pontos Cadillac Escalade, van valami még értékesebb: az élmények, amik formáltak. És ma szeretném megosztani veled ennek az útnak néhány részletét.

Remélem, hogy az én útomon való olvasás valamilyen módon inspirál téged, legyen az az indítékod, hogy több eltökéltséggel kövesd a céljaidat, vagy hogy tanulj az én tapasztalataimból és válassz egy másik, talán gyorsabb utat a siker felé.

Fiatal srácként lenyűgöztek a hackerek. Láttad a 1995-ös Hackerek című filmet? Olyan alakok érdekeltek, mint Kevin Mitnick (itt tudsz többet megtudni a történetéről: Kevin Mitnick) – ők voltak az én hőseim akkoriban.

Azonban az egyik legfontosabb fordulópont számomra valakitől jött közelebbről: a litván nyelv tanárom fia. Ő már dolgozott az Egyesült Királyságban egy nagy pénzügyi központban brókerként, és visszatért Litvániába, hogy beszéljen nekünk, az Ąžuolynas Gimnázium diákjainak. Megosztotta a történetét – hogyan érte el a sikert és jutott el az egyik legkívánatosabb pénzügyi szektorba az Egyesült Királyságban.

Emlékszem, hogy kissé excentrikusnak találtam – elkötelezett, motivált és majdnem túlságosan intenzív. Beszélt a sikeres életről, a mentoroktól való tanulásról, és arról, hogy a gondolatok vonzzák a gazdagságot és a sikert (mi??). Őszintén szólva, én nem igazán értettem ezt akkoriban. Lehetetlennek tűnt, hogy a pozitív gondolkodás csak azért tehet sikeresé, mert pozitívan gondolkodsz. Beszélt az önbizalomról, az önmagadba vetett hitről, az “észre sem vett” megerősítések ismétléséről.

Kiderült, hogy olyan tanításokat osztott meg, mint Brian Tracy és Tony Robbins. Ebben az egyedi “szeminárium” után elkezdtem tanulmányozni ezeket a siker coachokat. Első megtakarításaimból vettem az első MP3 lejátszómat.

Mivel a családom nem volt tehetős, és takarékos voltam, hibás MP3 lejátszót vettem kedvezménnyel (még mindig megvan a fiókom egyik fiókjában!). Emlékszem, hogy 50 litás helyett 80 litásért vettem, ami akkoriban sok pénz volt egy tizedikes vagy tizenegyedikes számára. Ez volt az első befektetésem önmagamba.

Azóta minden nap hallgattam ezeket az audiokönyveket az iskolába és onnan hazafelé (fél Klaipeda átkelése volt szükséges egy presztízs oktatási intézménybe). Valószínűleg minden Brian Tracy könyvet meghallgattam már. Sok olyan dolog, amit ezekben a könyvekben mondtak, ma is releváns. Még a népszerű Eat-The-Frog stratégiát is tinédzserként tanultam az iskolai ingázásaim során. Ekkor kezdtem alkalmazni ezeket a tanulságokat és írtam az első blogomat.

Visszanézve hihetetlen, hogy minden egy látszólag apró véletlenből indult: amikor hallottam azt a személyt beszélni. Míg sokan a környezetemben hülyeségnek nevezték, bennem valamit felgyújtott. Azon a napon úgy döntöttem, hogy esélyt adok ezeknek az audiokönyveknek. Amit mások “baromságnak” hívtak, az lett az utam alapja. Ezek az első tanulságok, amelyeket az iskola felé sétálva szívtam magamba, arra ösztönöztek, hogy nagyobbat álmodjak, okosabban dolgozzak, és végül elvezetett ahhoz, hogy a PrestaRockot az legyek, ami ma vagyok.

Néha vicces, hogy néha a legkisebb pillanatok – mint egy audiokönyv felkapása – végül alakíthatják az egész jövődet. Számomra ez volt az első lépés egy 15 éves erős úton.