Vissza
Vezérigazgatói blog

Az osztálytermi algoritmusoktól az üzleti megoldásokig: Egy programozó fejlődése

Az előző posztomban arról írtam, hogyan találkoztam váratlanul a PrestaShop 1.1 verziójával, miközben dolgoztam az első és egyetlen alkalmazotti munkahelyemen. Ez a látszólag véletlenszerű lépés később kulcsfontosságú pillanatnak bizonyult, amely később a PrestaRock megalapításához vezetett – amely vitathatatlanul a vezető PrestaShop megoldásokat nyújtó ügynökség Litvániában.

Ahogy fejlődtem és fejlődtem szakmailag, vonakodva és félelemmel áttértem a szabadúszó szerződéseken dolgozásról arra, hogy egyéni vállalkozóként állítsam be magam. Emlékszem, hogy a vállalkozás megnyitására való döntés fájdalmas két-három hetes folyamat volt, amikor rettegtem az adóktól – hogyan kellett volna átadnom majdnem a keresetem harmadát? Bizonytalan voltam afelől, hogy képes leszek-e megfelelően kezelni és elszámolni ezt a vállalkozást. Nem tudtam, hogyan kell számlákat kiállítani, vagy mit jelent az, hogy ÁFA fizető leszek.

Mindazonáltal meghoztam a döntést, és független szabadúszóvá váltam.

Az életem ezen szakaszában, valószínűleg az egyetemi tanulmányaim első vagy második évében, stabil jövedelmem volt a rendszeres programozási munkából és projektekből. Az osztálytársaim, éppen úgy, mint az iskolában, amikor bevittem a cikkeket, néha gúnyosan megkérdezték, hogy kivel képzelem magam, hogy programozónak nevezem magam anélkül, hogy befejezném az egyetemet.

Azonban nemrég egyik osztálytársam megdicsért, mondván: “Olvastam a posztjaidat, és soha nem vettem észre, hogy folyamatosan dolgoztál, miközben tanulsz.” Így van! Az első évem alatt még ösztöndíjat is kaptam. Később értettem meg, hogy ahhoz, hogy tökéletes osztályzatot kapj, jelentősen több erőfeszítést kellett tenned, mint egy 8 vagy 9-esért, ami tökéletesen megfelelt nekem.

Tanulmányaim és programozásom közben a tanárok gyakran dicsértek, mert már találkoztam specifikus algoritmusokkal vagy projekt munkával valós élethelyzetekben, amit nagyra értékeltek. Az volt az elismerésem, hogy egyetemen C++-t tanulhattam J. Blonskis alatt, a Kaunasi Műszaki Egyetem Informatikai Karának egyik legendája.

Az egyetemen való tanulás megalapozta a jelentős programozási, kritikai gondolkodási és tanulási készségeket, ezért határozottan hiszem, hogy ha valaki valódi programozóvá szeretne válni, akkor nem elég csak néhány kurzust elvégezni. Egy jó programozónak erős formális oktatásra van szüksége; máskülönben csak egy “script-gyerek” marad.

Az egyetem első két éve valószínűleg a legnehezebb volt, mert az tanulmányok tele voltak olyan absztrakt témákkal, amelyek látszólag nem kapcsolódtak a programozáshoz, mint például a matematika, a fizika vagy a filozófia, amelyek az iskolából maradtak.

Azonban hálás vagyok a matek előadóm, Nijolė Janušauskaitėnak. Megtanított nekem egy felbecsülhetetlen készséget – pontosan kommunikálni a kliensekkel, a megfelelő terminológiát használni és megérteni, hogy a matematika egy precizitás tudománya. Ez a készség nem mindig lelkesíti a kollégáimat, mivel ma ugyanúgy kihívom őket, ahogy ő kihívott minket. Nem hajlandó további részletekbe bocsátkozni, ha a válaszaik vagy kérdéseik nem pontosak és jól megfogalmazottak.

Emlékszem, ahogy ugyanazt a kérdést négyszer vagy ötször megkérdezte, amíg tudtál rá pontosan és helyesen válaszolni – pontosan, tömören, világosan és a megfelelő terminológiával, mentes a személyes értelmezésektől. Aktívan tanítom ezt a készséget a projektmenedzsereimnek, elemzőimnek és csapatvezetőimnek, hangsúlyozva, hogy még egy rosszul megfogalmazott mondatnak is súlyos következményei lehetnek nem konfrontatív helyzetekben a kliensekkel.

Ennek az előadónak egyik erőssége az volt, hogy igazságosan fogalmazta meg a feladatokat és vizsgákat. Rendszeres volt és olyan feladatokat tervezett, amelyek olyan egyértelműek voltak, hogy még akkor is megkaphattál egy elégséges osztályzatot, ha hiányzott a tehetséged vagy a logikai gondolkodásod. Azoknak, akik tökéletes pontszámra törekedtek, mindig volt egy kissé nehezebb, megoldható probléma. Ez a megközelítés lehetővé tette számodra, hogy eldöntsd, mennyi erőfeszítést fektetsz be és milyen osztályzatot szeretnél elérni. Mindenben volt egy rendszer, még az értékelésekben is.

Sok diák, köztük én is, átkozta a C++-ban való programozást azért, mert úgy tűnt, hogy semmit sem lehet értékeset létrehozni vagy tanulni belőle. De az az első két év nem arról szólt, hogy funkcionális termékeket hozzunk létre; hanem arról, hogy megtanuljunk úgy gondolkodni, mint a programozók.

J. Blonskis és a programozási előadóinak csapata arra tanított minket, hogy algoritmikusan gondolkodjunk. Az előadásain kódokat írtunk papírra anélkül, hogy hibákat javítottunk volna. Brutális volt, és mindenki gyűlölte ezeket az értékeléseket, de ma már értem, hogy a programozás azon múlik, hogy hogyan gondolkodsz, nem csak a kódírásról. Ez a készség a legfontosabb a programozói karrier sikeréhez.

Nem emlékszem a fizika előadóm nevére, de jegyzetelni kérte a tanóráin, majdnem szó szerint leírva a gondolatait. Úgy tűnt, mint egy régimódi gyakorlat, de hihetetlenül hatékony volt. A dolgok leírása segített nekünk abban, hogy emlékezzünk és tanuljunk, még akkor is, ha nem is vettük észre. Az ő magyarázatai, bár egyszerűek voltak, gyakran azon Harvard-stílusú tanító videókra emlékeztettek a YouTube-on. Bár a fizika mindig kihívást jelentett számomra, ez az előadó még a legbonyolultabb fogalmakat is tisztázta.

A fizika laboratóriumi munka egy másik felbecsülhetetlen készséget tanított meg nekem, ami később hasznosnak bizonyult a karrieremben. Bár az kísérleteket bármilyen módon végezhetted (és csak ritkán sikerült), a jelentésed és elemzésed védelme majdnem lehetetlen küldetés volt. Az előadók minden apró részletet alaposan átvizsgáltak, néha könyörtelenül. Azonban ez megtanította nekem, hogyan írjak világos és helyes specifikációkat, jelentéseket és magyarázatokat a klienseknek.

Még ma is cégünknek jól meghatározott szabályai vannak a klienseknek feltett kérdések megfogalmazására – hogy nyitott vagy zárt kérdéseket kell-e feltenni, és mikor melyiket kell használni. Vannak irányelveink a jó és helyes válaszokra, amelyeket a tesztelőktől a projektmenedzserekig és a programozókig mindenki használ. És igen, éppen úgy, mint azok a fizika előadók, ragaszkodom a helyes válaszokhoz, és visszaküldöm azokat a kollégáknak, amíg helyesen nincsenek megfogalmazva, elkerülve a kliensekkel folytatott értelmetlen “pingpong” beszélgetéseket.

Ezen laboratóriumi foglalkozások során néhány alapvető életpéldát is tanultam. Például, erőteljes következtetéseket kell leírnod, még akkor is, ha az kísérleted sikertelen volt, és nem kaptad meg a kívánt eredményeket. Ha jól végzed, senki sem fogja észrevenni a hibákat, vagy legalábbis megértik, hogy a hibák ellenére megérted a téma lényegét, és képes vagy magyarázni, miért nem sikerült úgy az eredmény, ahogy vártad.

Ma szégyenkezve vallom be, hogy van egy poszt a blogomon, ahol azon gondolkoztam, hogy le kellene mondani az egyetemről. Akkoriban divat volt azt hinni, hogy programozó lehetsz anélkül, hogy lenne diplomád, mert már pénzt kerestél. És én ezt csináltam – és elég sikeresen.

Büszkén mondhatom, hogy végeztem a KTU-nál, vitathatatlanul Litvánia legjobb és legmagasabb szintű egyeteme a programozóknak. Tapasztalataim szerint a szakemberek felvétele eltér a Vilniusi Egyetemtől. A KTU az egyetlen olyan egyetem Litvániában, amely valódi programozókat tud előállítani.

Talán nem véletlen, hogy most alumnus és mentor vagyok a Kaunasi Műszaki Egyetem-nél, és igyekszem visszaadni néhány “véletlen” karmapontot, segítve egy-két diák növekedését minden tanévben vagy az életükben fordulóponttá válni.

Ezért az egyetem nem csak a kapcsolatépítésről szól, annak ellenére, hogy a magán- és drága egyetemek marketing szakértői gyakran ezt hangsúlyozzák. Elsősorban arról szól, hogy megtanulj tanulni. Az egyetem beültetett bennem egy fontos készséget – a folyamatos tanulásra és fejlődésre való képességet, arra, hogy fejlődjek, és soha ne álljak meg a szakmai területemen. És, ahogy a jövőbeni posztjaimból kiderül, ez elválaszthatatlan a karrier sikerétől.