Vissza
Vezérigazgatói blog

Siker kulcsa: A kemény munka és a céltudatos kitűzés hatása.

Brian Tracy audiokönyveiből tanultam a célok kitűzését: Minden célt jelen időben írtam le, egy konkrét dátummal, világosan és vizuálisan meghatározva. A célok felbontása létfontosságú volt.

Iskolás koromban évente kitűztem célokat, amelyeket negyedekre, hónapokra és hetekre osztottam. Az “egyék meg a békát” taktikát alkalmaztam, hogy az előszeretettel és kedvtelésből nem végzett feladatokat először kezeljem, hogy elkerüljem a halogatást.

Brian Tracy audiokönyvei segítettek elszakadni a szovjet hatású szüleim gondolkodásmódjától, miszerint ha gazdag vagy, akkor tolvaj vagy, vagy hogy pénzt keresni csak másnak keményen kell dolgoznod. Ezek az audiokönyvek hangsúlyozták a célok, a siker és az elérés iránti hozzáállás fontosságát.

A gazdagodás nem feltétlenül jelenti más boldogságának elveszítését. Tanultam, hogy a pénz bőséges az világban, és senkié sem. Egyszerűen csak értéket és előnyöket kell teremtened mások számára, hogy igényelhessék. Mindenkinek elegendő jut belőle.

Egyetértek minden sikeres szerző könyvével abban, hogy először olyanná kell válnod, akinek a megfelelő hozzáállása van ahhoz, hogy egymilliót kereshessen, majd csak ekkor fogod megkeresni. Örülök, hogy ezek a változások korán elkezdődtek, bár az út során néhány fázisban elakadtam és néhány növekedési szakaszban hosszabb ideig időztem. Biztosan elkövettem néhány hibát.

Mindenesetre kb. 2008 körül, Brian Tracy új gondolataival a célok kitűzéséről és az életsiker felé való hozzáállásom megváltoztatásáról olvastam blogokat a termelékenység maximalizálására összpontosítva. A blogoló közösség több lehetőséget nyitott meg, több tudást nyújtott és megerősítette a személyes fejlődésemet, az időkezelést és a szervezési készségeimet.

Az írások bevezették a különböző technikákat, amelyek most már meglehetősen gyakoriak, mint például a Pomodoro időmenedzsment módszer, ahol 25 percet vagy saját beállított időt szentelsz a munkára, majd amikor megszólal az ébresztő, kénytelen vagy szünetet tartani.

A bloggerek még egy gyors alvási módszert dolgoztak ki, amely lehetővé tette, hogy 24 órán át aludj nélkül, csak “power napokra” támaszkodva. Ha jól emlékszem, napi 2 óra alvással is kijöhetett volna az ember, amelyet rövid, 15 perces mélyalvás szundikkal egészített ki bizonyos időközönként. Maximális hatékonyság.

Ebben az időszakban a termelékenységről szóló blogok, mint például Seth Godin, Tim Ferriss és David Allen népszerűvé váltak. Például Seth Godin egy átlagos blogger volt az egyik legnépszerűbb bloggal, és csak később alakította könyvvé, amely ma is a bestseller listákon szerepel.

Mindez trend volt, és most, azok számára, akik megnyilvánulnak vagy egyensúlyt keresnek, furcsának tűnhet, ahogyan egy vezető kifejezte, hogy délutáni jóga vagy kutyasétáltatás részt venni.

Tehát, milyen volt a napom? 16 éves koromtól kezdve megtanultam keményen dolgozni, így amikor mostanában egyre többet hallom az egyensúlyról, a 4 órás munkahétről és hasonló koncepciókról, nem tudom megállni, hogy némi szkepticizmussal ne gondoljak ezekre az ötletekre.

Nem azt mondom, hogy szörnyű. De számomra az egyensúly néha azt jelenti, hogy 12 órát dolgozom naponta, aztán éjszakai szórakozásra megyek egy klubba 3 óráig, majd spontán elindulok Riga sétálni és gyalogolok 16 km-t a következő nap. Ezután vasárnap visszatérve legalább további 6 órát dolgozom és készülök a következő hétre. És mégis minden sikerül.

Mint amikor az alkalmazottak azt mondják, nincs idejük tanulni vagy fejlődni. Mindig azzal szembesítem őket, hogy hogyan sikerül nekem évente 30 könyvet elolvasni, 5 rövid üzleti és szabadidős utazást tenni évente, néha három szerepet vállalni 12 órán keresztül, és még mindig élvezni más dolgokat?

Valószínűleg az egyetlen dolog, amit még hozzáadnék a rutinomhoz, az a rendszeres testmozgás lenne, de ez azt jelentené, hogy valamit fel kellene adnom. 16 éves korom óta ebben a tempóban élek. Kivéve a néha fellépő fizikai határaimat, nem látok benne problémát.

Mint Arvydas Avulis, sosem tartottam magam tehetségesnek; Brian Tracy 10,000 órás szabályára támaszkodom, és próbálok minél gyorsabban eljutni ezekhez az órákhoz azokon a területeken, amelyek fontosak számomra: programozás (akkor), projektmenedzsment, analitika és üzleti vezetés.

Mindez akkor kezdődött, amikor 16 évesen, a blogok és audiokönyvek hatására, struktúráltam a mindennapi rutinomat, reggel 6-kor keltem. Gyors reggeli után fél órás buszútra szálltam az iskolába fülhallgatóval a fülemben.

Az iskolában természetesen nem igazán lehetett mást csinálni. Visszafelé ugyanazok az audiokönyvek, és amikor hazaértem kb. 3 órakor, a napom fél órás időintervallumokra volt lebontva:

1. Az iskola után rögtön 30 percet szenteltem a személyes fejlődésnek, külföldi és litván blogok híreit olvasva a FeedReaderben. Ez volt a nap legfontosabb feladata, amely lehetővé tette számomra, hogy széles körű ismereteket szerezzen tervezésben, programozásban, blogolásban, szervezésben és általános készségekben.
2. A kiválasztott hírekből megterveztem, hogy mit írok aznap a nežinau.lt vagy smaizys.lt blogok számára, lefordítva és kiegészítve őket a saját tudásommal. Emlékeztetlek, hogy együttműködésben kb. 10 bejegyzés született, amelyekből legalább 2-3 az enyém volt, akkor is, ha rövidebbek.
3. Ezután legalább néhány órát töltöttem házi feladatokkal és vizsgafelkészüléssel. Nem mondanám, hogy kedveltem a matek vizsgákat, de írok majd egy bejegyzést arról, hogy miért küzdenek a mai diákok gyenge matematikai eredményekkel.
4. A fennmaradó időt programozással, Adobe Photoshop meglévő tanfolyamainak megtekintésével, néhány videóval, blogok olvasásával vagy új dolgok kipróbálásával töltöttem. Ezek voltak a hangsúlyos feladatok, amelyek koncentrációt igényeltek.
5. Szabadidőmben mIRC-t, fórumokat, néhány játékot, sok filmet és sorozatot használtam az emberek jobb megértéséhez és megismeréséhez.

A legfontosabb szokás, amit kifejlesztettem, az volt, hogy személyes időt szenteltem a tanulásra és fejlődésre. Manapság a mindennapi rutinok és operatív feladatok néha annyi időt emésztenek fel, hogy nem tudok annyit olvasni, amennyit szeretnék. De ez valószínűleg az a legnagyobb hatással bíró szokás volt, amit kifejlesztettem.

Nem hiszek az egyensúlyban és abban, hogy minden tökéletes legyen a pályafutásod elején. Értem, hogy az új generációk, az Instagram hatására és az ideális világokban élve, nem látják szükségesnek a feláldozást valami eléréséért, de ez az ára annak, amit néha meg kell fizetni. Brian Tracy ezt nevezte a késleltetett jutalom elvének.

Néha meglepődsz azon, hogy egy autó hogyan ütközhet egyetlen oszlopnak az út szélén, amikor nincs körülötte semmi más? Brian Tracy szerint a versenyző autóversenyzők (szemben az átlagemberekkel) arra vannak képezve, hogy másképp gondolkodjanak, így sosem ütköznek abba az oszlopba.

Amikor egy átlagember autócsúszásba kerül, csak akadályokat lát, és akarva-akaratlanul is ezekre összpontosít, és el is ütközik velük. Eközben a versenyző autóversenyzők arra vannak képezve, hogy az útját keresve az akadályokat ne, hanem az előre vezető utat lássák. Minden attól függ, hogy mire összpontosítasz.

Ma csak megerősíthetem, hogy az összes célt, amit 16 éves koromban kitűztem, akármi legyen is az, valamilyen formában elégedett vagyok vele. A megfelelő fókusz, folyamatosan a növekedésre és tanulásra szánt idő, a 10,000 órás hozzáállás és a blogok által formált időmenedzsment technikák segítségével ma ott vagyok, ahol vagyok.

Mint említettem, nem hiszek ebben az egyensúlyról szóló beszélgetésben. Azoknak az embereknek, akik a megjelenésbe vetik a hitemet, az a tanácsom, hogy emlékezzenek a cselekvésre. Az a rész, ami gyakran hiányzik, az, hogy ténylegesen megteszed és, ami a legfontosabb, hogy akarod. Amikor igazán valamit akarsz, találsz időt és meg is csinálod.